Karácsony Kínában

Délelőtt megvolt a bevásárlás. Még mindig órákig el tudok (tudnék) ténferegni az élelmiszerboltban, és tanulmányozni a sok, ismeretlen ömlesztett, kimért, zacskózott, friss, szárított, kandírozott, nyers, félkész és kész ételféleséget. Mondtam is Daninak, hogy mire legközelebb jövök, szerezzen be egy barátnőt, akit már bemutatni is hajlandó, hogy legyen, aki eljön velem egyszer a boltba, és mindent elmagyaráz.
Egyébként lehet, hogy itt elvileg nem ünneplik a karácsonyt, de valami azért csak lehet a levegőben. A kínai újév csak január 23-án köszönt be, de az élelmiszerboltokban sokkal-sokkal nagyobb a forgalom, mint december elején, amikor először voltam. És az emberek marék számra vásárolják az apró, darabos cukorkát és csokoládét – meg persze mindenféle más élelmiszert is. Nem hiszem, hogy ez már a januári végére történő elővásárlás lenne.
Miután lepakoltam otthon, ismét nyakamba vettem a várost. Igaz, hogy az idő elég borús, és a köd is szemerkél, de a hőmérséklet kellemes, úgyhogy elhatároztam, teszek még egy kört temető ügyben.
Metróval elmentem a megfelelő állomásig, felszínre jöttem a megfelelő kijáraton, megtaláltam a megfelelő főutcát, amiről a második mellékutcában nyílt a temető. De nem volt 2. mellékutca! Illetve volt, csak az már a 3. volt – mármint a térkép szerint. Bekanyarodtam erre, megpróbáltam innen rátalálni az eltűnt utcára, de teljesen sikertelen voltam. Mindenféle szűk utcácskákban, sikátorokban, házak közti fél-belső udvarban mászkáltam, de amikor megint utcára tévedtem, az már az 1. mellékutca volt ismét. A két utca között meg csak házak, házak, házak. Igaz, hogy már a google maps légifelvételéln is gyanús volt a dolog, de akkor miért írja ki, hogy ott temető van? Úgy látom, erről egyenlőre le kell mondanom. Marad a már megtekintett mártírtemető.
Szintén elcsépelt téma a kreatív bolt. Otthon azt látjuk, hogy a kreatív boltokban árult holmik egy jó része szintén kínai, meg úgy egyáltalán – létezhet még olyan nagyváros, ahol nincs ilyen jellegű bolt?!? Úgy látszik, igen. Eddigi kutatásaim mind erre mutatnak. Figyelem, vállalkozó szellemű egyének! Nem akar valaki itt kreatív hobby boltot nyitni? Azt nem tudom, hogy a kereslet milyen, de a kínálat egyértelműen szinte nulla.
Mondtam Daninak, kérdezze meg valamelyik munkatársnőjét. Jött is a válasz, hogy a Yuyan Gardennél van sok kicsi „handicraft shop”. Ez elég gyanúsan hangzott, mert a „handicraft” a kézműves termékeket is jelöli – azaz a turistáknak való ajándéktárgyakat, és a Yuyan Garden környéke a legismertebb turistabazár, de Dani szerint az információ egy olyan lánytól származik, aki maga is nagy barkácsoló (munkatárs barátnője, szóval ez akkor már hányadik lépcső is az információ közlés útján?)
Mivel azonban most úgyis arra jártam, és „véletlenül” éppen egy ilyen cédula is volt nálam, hát elsétáltam odáig. Nem mentem be a bazárba, de a megjelölt helyen, a bazáron kívül találtam egy épületet, ami előtt tömegével kínáltak mindenfélét – főleg kínai újévi piros szerencsetárgyakat meg kötött sapkát. Aztán láttam, hogy be is lehet menni, így szépen besodródtam a tömeggel. És íme, az informátorom nem vert át! Nem egészen. Itt voltak a pici, fülkényi boltocskák, millió – gyöngyös alkatrészeket, meg rövidárust, szaténszalagost találtam is, ezen kívül viszont csak az öntapadós matricák voltak még olyanok, amelyek valamilyen szinten beletartozhatnak a krea témakörbe. Összesen négy szinten volt mindenféle – ruha, cipő, piperecucc, füstölők, kínai szimbólumok, táskák, papíráruk (számlatömböket és hasonlókat is beleértve), díszdobozok, rövidáru, ékszer…
Mire a végére értem, arra jutottam, hogy ez egy nagy- és kiskereskedés egyben. Bárki vásárolhatott akár egyetlen dobozt is, de nagyon sokan hatalmas fekete szemetes zsákokat pakoltak meg a vásárolt áruval – gondolom ők azok, akik aztán a szegényebb negyedben az utcán, földről árulják tovább a holmit. Meglepő volt, hogy senki nem foglalkozott velem, nem kínált semmit, nem akart becsalogatni a boltjába. Tulajdonképpen egyáltalán nem foglalkoztak a vevőkkel. Élték a kis életüket, mint akik itt laknak. Ettek, ittak, aludtak (kempingágyon a nagymama, gondosan betakargatva, a bolt közepén, kissámlin a tulajdonos egy magasabb székre bolrulva), gyereket neveltek. Egy nő újságot olvasott, és közben, oda sem nézve díszdobozokat hajtogatott, egy másik helyen törölközőt és szappant rakosgatott egy nő díszdobozokba (halomban állt mellette a doboz is, a belevaló is), kis sámlin kuporogva készítették a díszgyertyát, az ajándékkísérőt, miegymást – irdatlan mennyiségben. Ha ilyen módszerrel készül, ami elárasztja Európát, nem csoda, hogy olyan olcsón tudják adni.
Innen már metróval mentem tovább, és útban a metróhoz kiderült, hogy a múltkor tényleg scammerek környékeztek meg! Egy sarokkal a múltkori helytől, de ugyanúgy a turistabazár vonzáskörzetében, megint leszólított egy fiú, hogy lefényképezném-e őt, meg a barátnőjét. Amikor reflexből válaszoltam, hogy nem, és megállás nélkül mentem tovább, még jött is utánam egy darabig, és erősködött. Aztán amikor a metró bejáratától visszanéztem, láttam, hogy már megint csak unott képpel támasztják a fát, és bámulják az embereket (és keresik az áldozatukat). Vajon mennyi pénz van egy ilyen átverésben, hogy megéri nekik egész nap ott álldogálni a sarkon?
A most-jó, most-nem-jó elv alapján megint egy félresikerült indulás következett. A metróból nem tudtam ott kijönni, ahol terveztem. Valószínűleg elnéztem valamilyen tájékoztató táblát, mindenesetre nem láttam, hogy mutatták volna, merre kell menni a 4. kijárathoz, azon az oldalon viszont, ahol én kijöttem a metró területéről csak az 5. és 6. kapuhoz lehetett menni.
Persze egész máshol lyukadtam ki, mint ahol szerettem volna, pont a sétáló utca másik oldalán. Egy kicsit sétáltam, de aztán, amikor egyetlen ismerős utcát sem találtam, elővettem a térképet. Ezzel már sikerült ismét a most-jó helyzetbe kerülni. Nem csak az idegen nyelvű könyvesboltot sikerült megtalálnom, de út közben néhány papír-irószerboltot is. Ezek is teljesen nyitottak voltak az utca felé, és ugyanolyan zsúfoltak, mint a fülkényi boltocskák (láttam például egy építőanyag boltot, nem túlzok, max.2x4 négyzetméteren, amiben a téglától kezdve az ereszcsatornán át a csaptelepig mindent lehetett kapni. Igaz, a tulajdonos is csak lapjával fért el benne, de ha mindent megtalál, akkor semmi baj.), de nagyobb alapterületűek, és legalább 5 eladó rakosgatta benne az árut.
Kaligráfiához való ecsetek, tálkák, papír, origami papírok, festék, ecsetek, olajkréta – színes füzetekkel, mókás ceruzákkal, radírokkal és mindenféle játékkal vegyesen.
Vettem egy készlet kínai sakk bábut. Valamikor régen Laci bátyám, aki Ausztráliában él, amikor egyszer itthon járt, megtanított bennünket erre a játékra. Most újra előkerestük a szabályokat (hála az internetnek), csütörtöktől Dani szabin van, nagy játéknapot tervezünk.