Csütörtökön sikeresen befejeztem a csomagolást. Időközben eszembe jutott, hogy Kínából hazaérve még egy hetet Pesten töltök, mielőtt hazautaznék Patakra, így aztán téli holmikra is szükségem lesz. És még Szilveszter is ebbe az időszakba esik. Ha nem is gondolkodom nagy estélyiben, azért valami tisztességes ruhára csak szükségem lesz.

Miután sikeresen becipzáraztam a bőröndöt, jött a mérlegelés. Büszkén veregettem meg a vállamat, 18 kg lett! (A súlyhatár 23 kg.)

Péntek reggel érzékeny búcsút vettem a lakástól, s a bőrönd és én megkezdtük nagy utazásunkat. Még nem úgy vagyunk, mint az öreg házasok, tud nekem újat mutatni - vonaton még nem utaztam vele. És - aki próbálta, tudja - a vonatlépcsőket aztán nem csomagok fel- és lepakolására tervezték. Még jó, hogy jó emberek mindig vannak - vagy legalábbis senki nem olyan udvariatlan, hogy nemet mondjon, ha segítséget kérnek tőle.

Pesten külön kellemes meglepetésként ért, hogy a takarító, aki már velem söpörte ki a vagont, magától felajánlotta, hogy segít! Tényleg vannak még jó emberek.

Péntek délután karácsonyi vásárokban éltem át - csontig hatóan - az igazi téli feelinget, majd egy teaházban a forró tea és forró csokoládé csodás melegítő hatását.

A szombat viszont ismét munkával telt. De ez most már tényleg az utolsó volt az utazás előtt!

Holnap reggel még bekerülnek a Túró Rudik a bőröndbe, laptop a hátizsákba, útlevél a belső zsebbe - aztán irány a repülőtér.

Fél 9-kor indul a gépem Zürichen át Shanghaiba. Magyar idő szerint éjfél után, ottani idő szerint reggel fél 8 körül érkezem meg. Velem együtt estére megérkezik a Mikulás is Kínába.